Pál második levele Timóteushoz 2,19-21
Szeretett Testvéreim!
Újra és újra advent időszakába lépve hangzik felénk a felszólítás: vegyétek észre, hogy ti milyen alappal, alapokkal rendelkeztek. Az adventi időszakokban jó, ha kicsit arra is figyelünk, hogy mi milyen alapra építettük föl az életünket. Az ember a saját életének különböző alapokat vethet. Nem mindegy, hogy az életünknek milyen alapja van.
Ha valaki az életének mondjuk, pénzalapot vet, az ilyen házat is fog arra felhúzni, ha valaki mondjuk, karrier alapot vet az életnek, az ilyen házat is fog felhúzni, ha valaki mondjuk családcentrikus, az családi alapot fog vetni az életének, és még lehetne tovább sorolni, ha a munkádra alapozod az életed, olyan is lesz annak felépítménye. Aztán vannak emberek, akik egy másik emberre akarják alapozni az életüket. Mindez azt jelenti, hogy ami nekünk fontosak az életünkben, amivel foglalkozni akarunk, amivel az életünket, napjainkat tölteni akarjuk, amik meghatározzák az életünket, olyan alapokat fogunk vetni annak. Nézzük meg milyen az életünk és lássuk meg az alapjainkat is.
Kedves Testvérek, had mondjam, hogy amilyen alapot vetünk, az meghatározza a felépítményt is. Ha mi letesszük egy családi ház alapjait, arra nem igazán lehet felépíteni egy szerelőcsarnokot, ha letesszük, egy kastély alapjait, arra nem lehet felépíteni egy víkendházat. Tehát amikor építkezünk, a szemünk elé vesszük azt, hogy milyen felépítményt akarunk, és olyan alapot vetünk. Sok ember azt gondolja, hogy az ő életének a felépítménye egy szép kastély, vagy legalább egy szép tágas családi ház, és aztán lehet, hogy csak egy szánalmas viskó az élete. Ha valóságosan akarod látni életed felépítményét, akkor nézd meg alapjaidat. Az saját alapjaid nem hazudnak, azok megismerése, felismerése szertefoszlatnak minden illúziót életeddel kapcsolatban. Ugyanígy van ez a keresztyénségünkkel is. Vannak olyanok, akiktől ha megkérdezik, hogy keresztyének-e rögtön rávágják igen, természetesen, ez nem is kérdés. Életük felépítményét keresztyénnek látják, de életük mégsem Jézus Krisztusra van alapozva. Életüket keresztyénnek látják, de aztán lehet, hogy a szükségben lévő felebarátot észre sem veszik. Életük felépítményét keresztyénnek tartják, de azt, amit Jézus tanít az számukra egyáltalán nem lényeges. Had tegyem fel a kérdést, egyáltalán tudjuk, hogy mit jelent ez a szó: keresztyén? Anthiókiában hívták először keresztyéneknek a Krisztus követőket. Ez azt jelenti, hogy Krisztushoz tartozó. Hogy lehet valaki Krisztushoz tartozó, ha az életnek alapja nem Krisztus? Lehet azt gondolni, hogy az én életem felépítménye ilyen Krisztushoz tartozó, de ha az alapja nem Krisztus, akkor ott meghasonlás történik. Az ilyen ember meghasonlik, és már Jézustól tudjuk, hogy az a ház, amely meghasonlik önmagával, az összedől. Hány ilyen meghasonlott élettel lehet találkozni ebben a megfáradt világban. Hány ilyen önmagával meghasonlott élettel lehet nap, mint nap összefutni. Amikor megy az ember az utcán, és jönnek vele szembe az emberek, és mondja magában, hogy igen tudom, hogy ez is, meg ez is, ja, igen és ő is konfirmált, megállt az Úr asztala előtt és fogadalmat tett, hogy az ő életének a felépítménye Krisztus lesz, és most nincs sehol. Megfogadták, hogy életük felépítménye Krisztus lesz, csak éppen az életük alapjait felejtették el lecserélni Krisztusra. Meghasonlottak önmagukkal, önellentmondásba kerültek önmagukkal, önmaguk ellen küzdenek. Hogyan lehetne az ilyen embernek nyugodalma? Hiszen ezt gondolja, mondja önmagáról, és közben pedig a valóság ezt és ezt mutatja. Ezt jelenti az önmeghasonlás.
Kedves Testvérem! Amikor valaki meg akarja változtatni élete felépítményét, akkor új alapokat is kell vetni. Nem elég eldönteni: Krisztushoz akarok tartozni, ahhoz olyan alapok is kellenek. Sokáig azt gondoltam én is magamról, hogy az én életemnek tökéletesen Krisztus-alapja van, és aztán Isten meg-megmutatja, hogy azért nem egészen, van még mit javítani. Tegnapi napom értelmi fogyatékosok között voltam Zsirán, egy ökumenikus napon, és az ember egy ilyen nap után kezdi észrevenni, hogy élete Krisztus-szerű felépítménye azért itt, és ott is meg van repedezve – és rögtön lejjebb irányítja a tekintetét, mert sejti, sőt mi több tudja, hogy az alapokkal lehetnek gondok. Alapokkal lehetnek gondok, mert ezeken az embereken keresztül megmutatja Isten, hogy felebarát szeretésemmel nem minden van azért teljesen rendben. Had biztassalak benneteket és had biztassam magamat is, soha nem késő a képzelt Krisztus-alapokat valódi Krisztus-alapokra cserélni.
Most már ezek után lehetne kérdezni, akkor most mi is ez az alap? Erre pedig megadja számunkra a feleletet Pál efezusbeliekhez intézet levele 2,19-20: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek, és cselédei Istennek. Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus. A keresztyén felépítmény igaza és való alapja, az apostolok és a próféták tanításának alakövei, és a kő, amely mindezt egyben tartja az maga Jézus Krisztus. Ezt pedig azzal a két pecséttel erősíti meg, hogy az Úr ismeri az övéit; és álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.
Tehát nem az a lényeges, hogy én milyennek látom életem felépítményét, hanem az, hogy miféle alapokra van az helyezve. Isten mindezt jól látja. Látja a hamis tanítókat, látja az áll keresztyéneket, látja az üzleti alapon működő közösségeket is. Erre mondja, hogy Isten ismeri az övéit. Ő tudja, hogy kik az övéi, és meg is erősíti azokat. Ott van Kóré fiainak a története, akik lázadoztak Mózes ellen mondván, hogy túl sokra tartják magukat, mármint Mózes és Áron. De Isten megmutatja azt, hogy ki az, aki ama erős alapon áll. Másnap reggel Kóré és fiai, és Áron és fiai a tömjénezőjükkel megálltak az Úr sátoránál. Egy egész nagy gyülekezetet állított maga mellé Kóré, de Isten megmutatta választottját, Kóré alatt és egész családja alatt megnyílt a föld és elnyelte őket. Isten ismeri az övéit, és az övéinek mindezt nem kell bizonygatni. És ahogy Kóré mellől elálltak a többiek, ugyanúgy kell nekünk el elállni minden gonoszságtól. Úgy is mondhatnám, távol álljatok minden hamisságtól. Amivel egyet értünk a mellé oda állunk, így is mondja a magyar nyelv, de amivel nem értünk egyet attól pedig eltávolodunk. Így kell eltávolodnunk mindentől, mely nem Isten erős fundamentumán áll meg. A krisztusi fundamentumon állva, nem lehet felépíteni arra a hamisságot, egy hamis eszmét. Sokat gondolkodtam azon, hogy történelem folyamán voltak olyan keresztyén irányzatok, amelyek kiegyeztek diktatúrákkal. Gondolok itt a békepapokra, amelyet a kommunisták hoztak létre, a német deutsche christen-re, amit pedig a német nemzet szocialisták hoztak létre. Hogyan lehet felépíteni egy gyilkos ideológiát krisztusi alapokra? Nem is állhattak fenn sokáig.
Szeretett Testvéreim! Az idei advent azt üzeni számunkra, hogy vizsgáld meg életed alapjait, mert várokozás idejében vagyunk, várunk a mi Krisztusunk visszajövetelére. Vizsgáld meg alapjaidat, és ha kell, javítsd ki azokat, kérvén az Úrnak megjobbító Szentlelkét, hogy ne disszonancia, hanem harmónia legyen bennünket. Harmonizáljon életünk felépítménye, annak alapjaival, mert Isten előtt így leszünk kedvesek.
Ámen!