A bírák könyve 13,10-20
Szeretett Testvéreim!
Ez történet, amit most itt közöttetek felolvastam arról szólt, hogyan jelentette meg Isten Sámson születését az ő szüleinek. Tanít bennünket ez a történet Jézus Krisztus helyes várásáról. Tudvalevő az, hogy Sámson afféle nazírnak szánja az Isten, olyan valakinek, akiben az Isten ereje hatványozottan jelen van. A nazírok olyan isteni képességeknek voltak a birtokában, amelyekkel Isten ruházta fel őket, azért hogy bizonyos feladatot elvégezzenek. Sámson esetében ez hatalmas erejében mutatkozott meg. Szeretett Testvérek mi adventkor nem egy nazírra várunk, hanem annál sokkal nagyobbra, az Isten fiára, aki a világ számára az üdvösséget hozza. Azt mondják, hogy advent harmadik vasárnapja az örömvasárnap
Ugye ott van Sámson apja Manoah, akinek a neve nem mellesleg azt jelenti, hogy nyugalom, nyugalom helye, még sincs nyugodalma ennek az embernek. Jön a felesége, aki meddő és mondja férjének, hogy fiúgyermekük fog születni. Ekkor Manoah az ő feleségének nem hisz, hanem elmegy csak azért, hogy ő is megkérdezze azt az embert. Milyen jó, hogy nekünk nem kell újból és újból megkérdezni azt Istentől, hogy tényleg eljött a te fiad, milyen jó az, hogy nekünk nem kell nyugtalankodnunk, nem kell attól tartanunk, hogy esetleg mégsem jött el az Isten fia erre a földre, hogy úgy készülhetünk karácsonyra, a testet öltés ünnepére, hogy az bizonyosan megtörtént. Nekünk nem kell nyugtalankodnunk, hogy ez a karácsony csak egy szép mese, Jézus csak egy ember volt, Jézus csak egy nagy tanító volt, hanem belső bizonyosságunk van, hogy a legnagyobb érkezett közénk. Akiknek nincs belső megnyugtató bizonyosságuk, azoknak milyen rossz lehet. Ők nem tudnak mást ünnepelni, mint önmagukat, családjukat, a fenyőünnepet ülnek, ők azok, akik csak önmagukat családtagjaikat tudják megajándékozni, de magát az Úr Jézust már nem. Milyen rossz lehet nekik, mert csak ezektől az emberektől tudnak ajándékokat elfogadni. Kapnak egy drága órát, vagy a hölgyek egy ékszert, a gyerekek valami drága játékot, vagy valami drága ruhát, vagy számítógépet, vagy még ki tudja mi mindent, de mégsem kapják meg a legdrágábbat, az örök életet. Nem kapják meg, mert nem tudják elfogadni, mert azt, aki feléjük nyújtja, abba nem hisznek.
Kedves kőszegi Polgárok! Ha szívetekben nincs meg ez a megnyugtató bizonyosság ti magatok is tehetitek azt, amit Sámsom édesapja tett, mehettek kérni a bizonyosságot, mehettek és magatok is meggyőződhettek. Az adventi időszak erre jó, bizonyosságot szerezni arról, hogy az Úr Jézus Krisztus megszületett, elmehettek Istenig, elmehettek az ő követéhez, az ő gyülekezeteibe, összegyűjtött seregébe bizonyságot szerezni. Olyan lenne, ha szíveitekben megszületne a vágy, ami Manoah szívébe is megszületett, meglátni a megígértet, az Úr Jézust lélekben. Ez vágy a megvilágosodásra, az örömre. Ez olyan mikor az ember mondjuk, megnyeri a lottó ötöst, és amikor mondják, akkor el sem meri hinni. Hadd mondjam, hogy itt többről van szó, mint a lottó ötösről. Milyen jó lenne, ha egyáltalán meghallanák, hogy a lehető legjobb dolog történt meg velünk, örök életünk lehet!
Amikor Manoah bizonyságot kapott, akkor áldozatot mutatott be, istentisztelést hajtott végre, hálaáldozatot hozott. Amikor a mi szívünk is biztos lesz Jézus Krisztus földre érkezésében, akkor fogjuk tudni igazán tisztelni Istent, addig az Isten tisztelését csak mímeljük, úgy csinálunk mintha. Amikor már bizonyosságunk van, akkor vagyunk készen karácsonyt ünnepelni. A karácsony világosságot, örömök, békét, nyugalmat és kiegyensúlyozottságot hoz.
Adja a mindható Isten, hogy a mi szívünkben is ott legyen a biztos hit, hogy Jézus eljött erre a világra, meghalt ezért a világért, és ebben a világban meghalt értem. Hit általi bizonyosság ekkor fog valóssággá válni, mert, ahogy felcsapott az oltárról a láng, és lángba felszállt Isten követe, és íme, hitáltali bizonyosságot Isten így erősíti meg. Legyen számunkra a karácsony bizonyossággá, legyen számunkra valóssággá.
Ámen!